A csomagolás nem csak arra szolgál, hogy a termékeket kívánatossá tegye, hanem – élelmiszerek esetében – komoly élelmiszerbiztonsági kockázatokat is magában hordoz, emiatt szigorú feltételeknek kell megfelelnie. A nemrég megújult és az idén hatvan éves Élelmiszervizsgálati Közlemények című tudományos folyóirat vezető tanulmányában a csomagolóanyagok vizsgálatával foglalkozik.

A csomagolás hordozza az élelmiszerek kötelező jelölési adatait, a marketing célú üzeneteket, lehetővé teszi az eladásra szánt mennyiség kellő pontosságú bemérését, valamint elszigeteli az élelmiszert a környezettől, de a környezetet is védi az élelmiszer esetleges szennyező hatásaitól – olvassuk Szigeti Tamás főszerkesztő sorait az Élelmiszervizsgálati Közlemények (röviden: ÉVIK) című újságban, amelyet 2014-től a WESSLING Közhasznú Nonprofit Kft. ad ki.

A szakmai tanulmányból kiderül, hogy egy ember nyolcvan év alatt átlagosan 300 g csomagolóanyag-adalékot fogyaszt el. Éppen ezért fontos figyelmet szentelni többek között az ólomtartalmú edényekre (nehogy úgy járjunk, mint azok a felfedezők, akik - miután ezernyi viszontagság után megtalálták az Északnyugati átjárót - végül a konzervek ólomtartalma miatt haltak meg), az alumíniumra (nem bizonyított, de egyes vélekedések szerint ez az anyag is felelős a hírhedt Alzheimer-kór kialakulásáért), a különböző tintákra és festékanyagokra, valamint a műanyagokra. Nem véletlen, hogy a műanyagokra vonatkozó összes előírás 90 százaléka az élelmiszerekkel, a csomagolóanyagokkal kapcsolatos!

Talán sokakban még ma sem tudatosult kellő súllyal, hogy az élelmiszerek biztonságát wenem csak azok alapanyagainak fizikai, kémiai, mikrobiológiai minősége befolyásolja, hanem a csomagolóanyagok minősége is! A csomagolóanyagokból az élelmiszerekbe kerülő vegyületek kimutatása, mennyiségi meghatározása nagy kihívást jelent az élelmiszerek toxikológiai vizsgálatát végző laboratóriumi szakemberek számára – olvasható a tanulmányban, amelyből az is kiderül, hogy az élelmiszerben a csomagolóanyag komponenseinek a szétterjedése az élelmiszer és a csomagolóanyagok között fennálló koncentrációkülönbségnek köszönhető. Az ebből következő jelenséget nevezik a szaknyelvben diffúziónak.

A tanulmány részletesen bemutatja a csomagolóanyagokból az élelmiszerekbe kerülő nem kívánt komponensek (többek között a műanyagok monomerjei, foto-stabilizátorok, csúszást segítő anyagok, lágyítók, nyomdafestékek és azok iniciátorai, fémek stb.) vizsgálati módszereit.
A csomagolóanyagból az élelmiszerbe kerülő összes komponens (migráns) mennyiségének meghatározása az úgynevezett teljes (globális) kioldódási vizsgálati módszerekkel történik. Ilyenkor a vizsgálandó tárgyakat szabványos, élelmiszerutánzó modelloldatokkal hozzák érintkezésbe, majd megmérik az oldatba kerülő összes migráns mennyiségét. A Pom-pom meséi szereplőinek nevét idéző élelmiszerutánzó modelloldatok egyébként a valóságos élelmiszerekhez hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, legalábbis a kioldódási folyamatokra való tekintettel.

A speciális kioldódási vizsgálatoknál bonyolult analitikai mérőműszerek alkalmazásával az élelmiszerekből a modelloldatokba kerülő anyagok kémiai jellemzőit is meghatározzák, azaz konkrét vegyületeket mutatnak ki, illetve megmérik azok mennyiségét is.
A laboratóriumokban kidolgozott és végzett vizsgálati módszereket alkalmazva hatékonyan kiszűrhetők az élelmiszerek csomagolására alkalmatlan, esetenként mérgező anyagok. Ezzel a csomagolt élelmiszerek biztonsága is növelhető.
A tanulmány rövidített változata elolvasható és letölthető az Élelmiszervizsgálati Közlemények honlapján (www.eviko.hu), ahol a folyóirat megrendelésére is van lehetőség.

(Forrás: Élelmiszer Online, 2014.04.10.)